Ha figyelmembe ajánlanak, és szabad véleményezésre kezembe adnak egy írásművet, – pro domo – a következő módszert alkalmazom: Amikor figyelemre méltó részhez érek, (grafitceruzával, hogy kiradírozható legyen) oldalvást egy vonást húzok. – Ez a jelzés, ha különösen jónak találom a további mondanivalót: felkiáltó jellé válik. – Amennyiben nagyon is megjegyzendőnek látom a tartalmat, aláhuzigálom a sorokat. – Ha azonban annyira megsokasodnak az idézni érdemes adatok és mondatok, hogy immáron fárasztó és időigényes lenne a kijegyzetelés, inkább megveszem az írásművet, a könyvet. – Úgy ám! Aztán vigyázok rá, hogy el ne lopja tőlem valaki. A becses szellemi alkotás nagy érték. Az Egy élet prédikációja ilyen olvasnivaló kincs! Hívő, tudós ember vallomása ez világlátásáról, életének megannyi színes eseményéről. Az adattára forrásértékű! Magnetofon felvétel helyett bámulatos bravúrral készített gyorsírás jegyzeteiből gazdálkodik. Bár nemes komolysággal szóló bizonyságtétele az Üdvtörténet írott Okmányára – a Bibliára – fundálódik, nem hiányzik elbeszéléseiből a szívderítő humor sem. Szerzőnk több nyelven beszélt, tolmácskodott, mindez nem ártott veretes magyar stílusának. Keresetlen természetességgel az oldott társalgási beszéd kötetlenségével szól. Dr. Kováts J. István népben, nemzetben, közegyházban gondolkozott. A személyes, egyéni szempontokat mindig alárendelte a közjó kívánalmának. Ő nem tartozott egyeden szűk érdekcsoporthoz sem. Ebből bizony ütközései adódtak kisebb és nagyobb “hatalmasságokkal”. Ezek megpróbálták őt életében elhallgattatni, halála után pedig elhallgatni. Ámde neve, életműve: mag. Ha eltemetik: kikel, szárba szökken, virágba borul és gyümölcsöt hoz. – A Lélek gyümölcseit termi sokak javára. Aki kezébe veszi és olvassa ezt a nagyszerű könyvet, tanúskodhat róla!

Hegyi-Füstös István
Gyömrő, 2005.